2017. február 25. -
Corinthia Hotel Budapest

Báli táncok





A tánc születésének ideje nehezen meghatározható. Hisz’ a puszta természet istáncot járt még az ember megjelenése előtt. Bár a régmúlt időkből fennmaradtak táncmozdulatokra utaló rézkarcok, miniatúrák, kéziratok, festmények, barlangrajzok, ha úgy vesszük, akkor a tánc születése egyidős a világ születésével. Viszont a tánc etikett az egyetlen, amiben biztosak lehetünk, hogy az első bálok megjelenésével indult.

 

Az első leírás a táncról egy XVI. századi  egyházi ember tollából ered, akinek neve, Jehan Taboruot. Az első táncleírás-gyűjtemény tőle származik. Könyvét Thoniot Arbeau néven adták ki (Orchesographie, 1589). Számos  történelmi személyiséget felsorakoztat írásában, akik szerettek táncolni és dicsérték a táncot, de írt olyanokról is, akik megvetették  és bűnös dolognak tartották azt.

 

Az első bálok megjelenése, királyi és nemesi udvarházakban kezdődött. Minél pazarabb, annál gazdagabb méltóságot mutatott. Ezek a táncmulatságok, okot adtak arra, hogy beszéljenek róluk, elüssék szabadidejüket és fitogtassák gazdagságukat. Persze amikor már egyre elterjedtebb lett és fontos volt a jó hírnév is, etikettet illett megtanulni a tánctanároktól.

 

Fontos ugyanis, ha egy férfi táncra hív egy hölgyet, akkor azt begombolt öltönyben teszi és  illedelmesen meghajol. Majd megkérdezi a hölgyet, hogy „Szabad-e egy táncra?"
A hölgynek nem illik nemet mondani, csak kivételes esetben, például ha már elígérkezett másnak. Viszont, ha mégis lenne valamilyen zavaró indok a hölgy részéről, akkor visszautasíthatja a felkérést, de ezt nem teheti sorozatban.
Miután a férfi felkéri a hölgyet, előre engedi, vagy karját felajánlva a táncparkettre kíséri. Tánc előtt ismét illedelmesen meghajol. Amint a tánc befejeződött, illendő a férfinak visszakísérni a hölgyet az asztalához. Tánc közben ok nélkül ott hagyni a partnert nem javallott, ahogy az sem, hogy szorosan összebújik a férfi, s nő.

 

Tánc közben a férfi vezeti a hölgyet, hisz fordítva illetlenség. Lehet kommunikálni tánc közben, ha erre van lehetőség, és a hangerő megengedi. Ha valaki elmegy egy táncmulatságba, csak akkor menjen, ha legalább egy pár alaplépést meg tud tenni. Ellenkező esetben bosszankodás kíséri, mind a saját, mind partnere mulatságát.

 

Mint táncstílus, báli táncok (vagy más néven standard táncok) közé tartozik a bécsi, és az angol keringő, valamint a tangó, a slow-fox és a quick-step.

 

A keringő a legrégibb társastáncnak mondható. Eredete egészen a XII. századig nyúlik vissza, amikor "hoppaldei" néven ismerték. A XVI. században alakult ki belőle "ländler", mely egy, a mai napig létező bajor néptánc. Bécsben a XVIII. század végén népszerűsítették "walzer" néven.

 

Az első olyan tánc, ahol a férfi és a nő szemben áll egymással, a bécsi keringő. A férfi bal kezében tartja a nő jobb kezét, és lendületes forgómozgásokban szárnyalnak a temperamentumos dallamokra. Zenéje fiatalok és idősek számára egyaránt kedveltté tette. Népszerűsége nemcsak a báltermekre korlátozódott, de színpadra is került, először a Bécsi Operában, majd az operettek világába is bekerült, s számos operett betétdala lett.

 

Az angol keringő ezzel szemben ritmikusan lendül, ugyanakkor lassan árad, lágy és szelíd, gyakran szentimentális tánc. Sokan a legharmonikusabb standard táncként emlegetik. Eredete a Boston nevű táncra vezethető vissza, mely a bécsi keringő egyik leszármazottja.

A tangó talaj közeli táncstílus, amikor a láb szinte simogatja a parkettát, az 1890-es években született és elindult világhódító útjára. Először Párizsban virágzott fel a tangó élet, a leghíresebb mulatók tangó lázban égtek az 1910-es évektől kezdve, a stílust "tango salon"-nak nevezték.
A tangó zene ellentétekben gazdag; szenvedélyes és introvertált, kemény és szelíd, kissé borongós és fennkölt, szaggatott és virtuóz, drámai és csüggedt, dinamikus és játékos, gondtalan és heves. Ebből adódik, hogy a tangó táncos jellege a gyors, hirtelen fékezett, erőteljes haladómozgásokban nyilvánul meg, amelyek szaggatottan váltakoznak a szenvedélyes dinamika és a feszült szünetek között. A tangó a standard táncok között erotikus táncnak számít, amely egy dél-amerikai jellegű szerelmi táncot szimbolizál.

 

A slow-foxra jellemző a lassan áradó zene melyre egy tág terű, folyamatosan haladó, hullámzást idéző táncot lejtenek. A quick-step pedig vidám, sodró, sziporkázóan virtuóz tánc, amely a nagyon gyors folyamatos futómozgásokban nyilvánul meg. A lépések dinamikájával, elsöprő tempójával és a lassú és gyors lépések állandó váltogatásával kapja meg a tánc a szeszélyes elegyét.

 

Mi tehát a tánc, mit ad a báli tánc? A válasz egyszerű, hisz Thoniot Arbeau is megírta:
„A tánc, avagy szökellés egy tetszetős és hasznos művészet, amely megadja és megtartja az egészséget, előnyös a fiataloknak, kellemes az idősebbeknek és helyénvaló mindenki számára…”